Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Kiss-Végh Emőke

50 tehetséges fiatal
színészet, színháztudomány

Eljut a színház így olyanokhoz is, akik vagy soha nem jártak, vagy bármilyen akadály miatt nem tudnak maguk oda elmenni. És az élményt ráadásul szó szerint testközelből tapasztalhatják meg. Ez érdekli: az új színházi formák, új alapokra helyezett, szorosabb, közvetlen színész-közönség kapcsolat. „Fiatal művészként kötelességem az új irányokat megtalálni”- vallja.

Hogy ezeket felfedezze, világot lát. Miután a Kaposvári Egyetem színész szakán, majd a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakán diplomázott, Dollár Papa Gyermekei néven 2009-ben önálló társulatot hozott létre egy osztálytársával. Munkájuknak köszönhetően jutottak el Hollandiába, a Holland Antillákra, Belgiumba, részt vettek az In Situ nemzetközi hálózat projektjében.

Az is eszébe jutott, hogy 12-18 éves közép-amerikai fiatalokkal, akik számára az európai színházi hagyomány addig teljesen távoli és idegen volt, megismerteti Sztanyiszlavszkij módszerét. Cserébe őt beavatták abba, hogy milyen egy tánc- és mozgásközpontú, asszociációkon alapuló színházi kultúra.

Szereti a kölcsönhatásokat, nemcsak eltérő kultúrák, hanem eltérő előadóformák között is: ugyanúgy izgatja a klasszikus kőszínházi munka – dolgozott a Budapesti Kamaraszínházban, az Örkény Színháznak most is munkatársa –, akárcsak a független produkciók. Tanít a Keleti István Művészeti Iskolában, ahol saját tapasztalatain alapuló pedagógiát követ. 2009-ben Halász Péter emlékére alapított Theatrica Vitae díjat kapott.

Nem teheti meg, hogy csak felkérésekre várjon kész produkciókba – ő annál sokkal tettre vágyóbb, és független. Érzi, hogy fiatal színészként feladata most aktuális dolgokról beszélni, amit fontosnak érez. Bár nem könnyű létforma, energiát ad neki a szabadúszás. Hiszi, hogy önálló, egyéni úton lehet valóban fejlődni. Saját magának teremt munkát, olyan utakat keresve, amelyek újításnak számítanak a magyar színházi életben.

A mentorprogram segítségével szeretne még több kapcsolatot színházi szakemberekkel. Azt reméli, hogy ez közelebb viszi tervei megvalósításához, a kitöréshez. Álma a filmezés és az, hogy egyszer eljátszhassa Yvonne, a burgundi hercegnő címszerepét. Akár egy kőszínház színpadán, akár a nappalinkban - mindenképpen jó lesz.

Mentor: Márton András
„Megnéztem egy monodrámáját, amelyből sugárzott az eredetiség és az a vágy, hogy színházideálját új utakon érje el. Azt tervezem, hogy a közeli jövőben létrehoznánk egy közös produkciót, hiszen a munkafolyamatban lehet a leghatékonyabban kialakítani egy olyan interakciót, amely tovább növeli a benne lévő kérdőjelek számát. A kérdésekre természetesen egyedül neki kell megtalálnia a válaszokat, de minél több a kérdés, annál gazdagabb lesz a pályája.”