| GlobalID: | JG 320 000 039 |
| Rövid név: | Furulyával az énekórán |
| Kidolgozó: | László Balázs Endre |
| Alkalmazók: | |
| Indulás dátuma: | 2013 |
Az általános iskolai ének-zene oktatás keretén belül a barokk furulya tanulása általánosan fejleszti a tanulók készségeit és képességeit: a zenei hallást, a zenei írást-olvasást, az intonációt, a logikát, a szövegértést, a koncentrációt, a kommunikációt, a toleranciát és az alkalmazkodást. A barokk furulya segítségével a tanulók képessé válnak az önálló tanulásra, az önfejlesztésre és a zeneelméleti ismereteik közvetlen megszólaltatására, gyakorlati alkalmazására.
A gyakorlat kiemelten fontos eleme, hogy a tanulók hangszereikkel egyenként, párban vagy csoportban képesek olyan dallamok, zeneművek megszólaltatására is, melyeket életkoruknál és intonációs készségüknél fogva vokálisan még nem tudnak életre kelteni.
Az ének-zene órák hagyományos tantervi, pedagógiai és módszertani eszköztárai - 18 éves szakmai tapasztalataim alapján - mai szemmel már elégtelenek ahhoz, hogy a XXI. századi oktatási elvárásoknak megfeleljenek. Az élménypedagógia mai aspektusa megköveteli e művészeti tárgyat tanító pedagógusaitól, hogy az ének és a zene a tanórákon ma gyakorlati oldalról közelítsen a befogadókhoz, a diákokhoz. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy „A barokk furulya tanításának gyakorlata a XXI. századi általános iskolák ének-zene óráin” című „Jó gyakorlat” Kodály zenepedagógiai hagyatékát tekinti kiindulópontjának; azt nem akarja sem kiegészíteni, sem fabrikálni, sem kritizálni, hanem mai struktúrába szeretné ágyazni.
A tanulóknak sokszor megfoghatatlan és megfejthetetlen egy-egy zenei fogalom, egy hangsor, vagy akár egy módosító jelzés. Szülőként, pedagógusként gyakran tapasztalhatjuk, hogy komoly akadályt jelent olyan ismeretekre okítani gyermekeinket, melyek nem társulnak a valódi zenei élmény gyakorlati megszólaltatásához. Nem beszélve arról, hogy az általános iskolában tanuló, javarészt az infokommunikációs kultúra vívmányaival töltekező új generációink éneklési készsége és képessége – a gyakorlat hiánya miatt – elcsökevényesedett.
A barokk furulya tanulása az ének-zene órákon egyszerre három oldalról segíti a befogadókat:
- a tevékenységi formák megfelelő módszertani alkalmazásával a „Jó gyakorlat” hatékony megoldást kínál a zenei hallás, az intonáció és a tonalitásnak megfelelő éneklés kialakítására, fejlesztésére;
- a zeneelméleti ismeretek gyakorlati alkalmazása, megszólaltatása beavatja őket a muzsika világába;
- olyan szintű hangszeres tudásra tesznek szert, melynek következménye lehet, hogy a későbbiekben zeneszerető és zeneértő közönség válik belőlük.
A tanórákon kívül a tehetségprogram lehetőséget biztosít az egyéni hangszeres felzárkóztatásra és a kiemelt figyelmet igénylő tanulók képzésére is.
A hangszeres énekóra megsokszorozza a pedagógus módszertani lehetőségeit, és elfedi a diákok életkorából, éneklési készségének fejletlenségéből adódó akadályokat. A blockflöte a koncentrációs készség fokozott fejlesztésével figyelemre, fegyelemre, toleranciára és együttműködésre neveli a tanulói közösségeket. Az unisono népdalok, a kánonok, vagy akár a többszólamú reneszánsz és barokk táncdallamok hangszeres gyakorlata az együtthangzás élményéből kiindulva a későbbiekben előre vetítik a többszólamú homofón és polifón vokális megszólaltatás lehetőségét.
A „Jó gyakorlatot” ajánlom mindazon ének-zene tanár kollégámnak, aki kételkedik a jelenlegi általános iskolai ének-zenei nevelés és oktatás tanórai hatékonyságában és kellő bátorságot érez a blockflöte tanórai használatára.
