Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Szakértői véleményemet a szülőknek szánom

2014. február 26.

Joan Freeman pszichológussal beszélgettünk.

Joan Freeman pszichológus, a tehetségek gyermekkorban történő felismerésének és fejlesztésének nemzetközileg elismert szaktekintélye, tizenhét könyv és számos tudományos publikáció szerzője. Az Európai Tehetségtanács (ECHA) alapító elnöke, a Budapesti Európai Tehetségközpont Tanácsadó Testületének tagja.

Egyik leghíresebb műve, a Gifted Lives, - magyarul A tehetség ajándéka címen jelent meg - amelyben annak a kutatásnak az eredményeiről számol be, aminek keretében tehetséges és nem tehetséges fiatalok életét követi évtizedeken keresztül. Budapesti látogatása idején olyan kérdéseket tettünk fel neki, amelyekhez hasonlókat rendszeresen kap munkája során.

 



Segíthetnek-e a gyermek jobb megismerésében az intelligenciatesztek?
Az intelligenciatesztek a gyerekek iskolához viszonyított értelmi képességeit mérik sok ezer hasonló korú gyerekkel összehasonlítva. Ez azt jelenti, hogy minden gyerek egyéni teljesítményét az adott életkornak megfelelő normális fejlettséghez viszonyítják. Az eredményből megbízhatóan lehet következtetni a gyermek erősségeire és gyengeségeire. Ezek ismerete segítheti a szülőket abban, hogy gyermekük számára megtalálják a legmegfelelőbb oktatást, valamint figyelemfelhívó lehet a tanárok számára is. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a különféle tesztek másképpen és más képességeket mérnek, valamint azt is, hogy csak jelentős korlátok között tudnak teljes képet adni egy személyről, legyen az felnőtt vagy gyermek.

Mi a tehetséges gyermekek számára ideális oktatás?
A jó oktatás a gyermek szintjének leginkább megfelelő kihívásokat állítja a gyerek elé. Nem túl nehéz, hogy elvegye a kedvét, és nem túl könnyű, hogy a gyermek unatkozzon benne. A gyermek képességeinek ismerete létfontosságú a megfelelő oktatás kiválasztásához.

Van-e túlságosan nyomuló szülő?
Ha az ember valamit szeretne, rendszerint kérnie kell. Saját gyakorlatomban alig-alig találkoztam túl követelő szülővel. Csaknem minden szülő gondoskodó, és a legjobbat akarja gyermekének. Furcsa, hogy a legtöbb szülő, miközben fontosnak tartja a gyermeke fizikai fejlődését, nem sok figyelmet fordít szellemi fejlesztésére. A szülőknek joguk van azt is tudni, hogy gyermekeik a fizikai teljesítőképességük mellett mire képesek szellemi téren.

Az esetleg angolul nem vagy nem jól beszélő gyerekekkel is meg lehet csinálni a vizsgálatokat?
Minden angol nyelven íródott teszt használja a szövegértést az intelligenciamérés eszközeként. A probléma kikerülhető a nyelvhasználat nélkül is megoldható nem verbális feladatok használatával. Ezek a tesztek is sok mindenre használhatók, de nem adnak olyan részletes eredményt, mint a normál tesztek.

Mi történik, ha az élénk képzeletű gyermek nem úgy tölti ki a tesztet, mint a gyerekek nagy többsége?
Az intelligenciatesztek nem mérik a kreativitást, de azért az észrevehető a szokatlan válaszokból, és ilyenkor szoktam is javaslatokat tenni rá, hogy hogyan lehet ezeket használni. Feltétlen élvezet kreatív gyerekekkel dolgozni, de sajnos az intelligenciatesztekkel nem lehet értékelni a válaszok eredetiségét.

Mennyire közérthető a gyerekekről írott vizsgálati beszámoló?
A szakértői véleményemet a szülőknek szánom, és egyszerű és világos nyelven írom meg őket. Megmagyarázom, hogy melyik tesztet miért választottam, és világosan és érthetően leírom, hogy mit jelent. Képet adok arról, hogy egy gyermek hogyan gondolkodik, mit tanult saját körülményei között, és javaslatokat teszek rá, hogy merre lehetne tovább lépni.

Befolyásolja-e az eredményt, ha a gyermek szégyenlős, és nem szívesen nyilatkozik meg mások előtt?
Rendkívül ritka az olyan gyerek, aki annyira szégyenlős, hogy nem tudom őt megfelelően relaxált állapotba hozni. Hozzá vagyok szokva a különböző személyiségű gyerekekhez, pszichológusként gyakorlatom van benne, hogy minden gyerekből a legjobbat hozzam ki.

Mi a legalacsonyabb életkor, amikor egy gyerek intelligenciája mérhető?
Általában kétéves kortól fogadok gyerekeket. Egy pár esetben sikeresen vizsgáltam ennél fiatalabb, de különösen fejlett gyerekeket is. A szülőknek kell eldönteniük, mikor hozzák el a gyermeküket. A fontos, hogy a gyerek legalább negyedórát tudjon egyfolytában egy dologra koncentrálni.

Jelen lehet-e a szülő a vizsgálatnál?
Nem tartom jónak, ha a szülő is jelen van. A szülők önkéntelenül is befolyásolhatják a gyereküket, például a gyerek valószínűleg jóváhagyást keresve pillant a szülőjére, mielőtt megszólal, és ez megváltoztathatja a válaszát. Kivételesen egy rövid ideig a szülő jelen lehet a vizsgálat kezdeténél, de aztán lassan távoznia kell.

Ajánl-e különleges oktatást a tehetséges gyerekeknek?
A javaslat mindig az egyéni vizsgálatok eredményétől függ, és mindig személyre szabott. Nincs olyan oktatási modell, amely minden gyerek számára egyformán ideális. Néhány esetben speciális segítségre lehet szüksége egy gyereknek, de gyakorta megerősíthetjük a szülőt abban, hogy jól nevelik a gyereküket.

Ajánlja-e, hogy a tehetséges gyerekek ugorjanak egy-egy tanévet?
Általában nem tartom jó ötletnek, hogy a gyereket kiragadják a barátai közül, és egy nála idősebb, nagyobb és érettebb gyerekekből álló osztályba helyezzék. Viszonylag kicsi gyerekkorban a dolog elfogadhatónak látszik, azonban hosszú távon, különösen tizenéves korban már problémákat okozhat. Néhány esetben viszont, ha a gyerek fejlettsége ezt indokolttá teszi, helyes lehet.

Az, hogy egy gyerek nehezen kezelhető, lehet a tehetség jele?
A nehezen kezelhetőség, a nem az elvártnak megfelelő viselkedés oka többnyire ugyanaz a tehetséges és a kevésbé tehetséges gyerekeknél. Sokéves tapasztalatom és a vizsgálataim azt mutatják, hogy a tehetséges gyermekek érzelmi problémái inkább csak valamiféle hiedelemvilágban léteznek. A tehetséges gyerekek érzelmi élete teljesen normális, ugyanakkor viszont különleges kihívásokkal is találkoznak éppen a kivételességük folytán.

Angliában segíthet-e a vizsgálat abban, hogy egy gyerek jobb iskolába kerüljön?
Jó párszor sikerült segítenem ebben, de egy ilyen akció a szülők részéről elszántságot és összehangolt cselekvést igényel. A helyi oktatásügyi hatóságok nem minden esetben nyitottak az ilyen kérésekre, legyenek azok mégoly indokoltak. Különösen kisebb gyermekek esetében nem egyszerű a dolog, de kivitelezhető.